"Nézd ezt a sok kockát! Hé! Nézzetek ki, hét ágra süt a nap! Baszki te is itt rohadsz benn, remélem azért elvagytok a többiekkel a négy fal között."
Délután 3 környéke lehet, mikor a részeg Dustin Dollin kiabál nekem és egy asztalnyi embernek, akik a laptopjukba mélyedve dolgoznak épp az Ace Hotelben.
Első gondolatom lehetne az, hogy "könnyű neki, hiszen azért fizetik, hogy kickflippeket nyomjon és igyon egész életében. Mit tudhat ő arról, hogy milyen benn ülni és maileket gyártani, miközben odakinn lehetne csapatni?"
Valószínűleg semmit, de az igazság az, hogy ez senkit sem érdekel. Elcsépeltül hangozhat, de a gördeszkázásnak nagyobb szüksége van az ilyen arcokra most, mint eddig bármikor. Még akkor is, ha ez kicsit a mi felelősségünk is.
A deszkázás egyike azon 'sportoknak', ahol az 'atléták' személyisége majdnem annyira fontos, mint a teljesítményük, és meg kell arról győződnünk, hogy ez így is marad. Hogy miért? Erről inkább az ittas Dustin Dollin meséljen nekünk.
Interjú: Arthur Derrien Fotók: Sam Ashley Fordítás: Smirgli
Hogy lehet a Volcom videóban egy teljes részed anélkül, hogy egyetlen trükköt is beadtál volna?
Szerintem azért, mert rápróbáltam minden szarra, de leginkább csak megsérültem...
A készítők úgy lehettek vele, hogy "oké, mutassuk meg, hogy mennyire őrült ahelyett, hogy milyen jó volt annak idején".
Milyen érzés ez?
Nekem bejön, pont jól töri meg a videót. Mindig is az 'esések rész' tetszett legjobban a filmekben.
A borulásaid közül némelyik tényleg annyira durva, mint amilyennek látszik? Lett komolyabb sérülésed valamelyik után?
Persze, elég keményen odacsaptam magam és fájt is minden trükk, amit ebben a részben próbáltam. Épp, hogy befejeztük a forgatást a Propeller-hez máris belekezdtünk a Holy Stokes-ba és őszintén szólva egy rakás szarnak éreztem magam. Eléggé kiégetett.
Elmész chillezni egy darabig ezek után vagy készülsz valamire a közeljövőben?
Nem igazán pihenek be... Maradok Európában egy darabig, hogy dolgozzunk pár Baker/Deathwish cuccon.
Azon belül merrefelé?
Még nem tudom. Nem igazán élek sehol, inkább csak improvizálok. Azt tudom, hogy megyek majd az Antiz turnéra, mivel csináltak nekem egy vendég lapot, de nagyjából ennyi.
Volt bármi különbség a Volcom és az eddigi részeid forgatása között?
Nem nagyon... Talán egy kicsit nehezebb volt, mivel eléggé spontán deszkázom és hajlamos vagyok frusztráltan érezni magam mikor szerelgetik fel a lencséket meg benzint öntenek a helikopterekbe, de amúgy nem para. Már első helyszínen néztem is, hogy "mi a fasz már olyan kameráik is vannak, amik repülnek?"
Még mindig iszol pár sört mielőtt valamire rápróbálnál?
Jaja, de annyit azért már nem, mint régebben.
Melyik alkalommal voltál a legrészegebb trükkjeid során?
Mindenképp a Flip Fs Bluntslide-nál a Transworld videóból (Sight Unseen). Kotta részegek voltunk épp, még Ty és Atiba is. Odamentünk a korláthoz és nyomtuk miután az összes klub bezárt. Mikor másnap felkeltem fogalmam sem volt, hogy egyáltalán rápróbáltam-e a trükkre. Emlékszem, hogy megkérdeztem Ty Evans-t, hogy voltunk-e ott még filmezni aznap este, erre ő 'várj csak'... megnézte a felvételeket és kiderült, hogy beadtam! Nagyon felpörgetett a dolog, mert nem vágtuk, hogy megvan! Elég sokszor játszottuk be, hogy partyzásból mentünk a spotokra. Kemény volt.
[youtube id="RMu9-uB-7v0"]
Akkor is be voltál piálva, mikor a létra alatt gurultál el a Baker/Deathwish videóban?
Nem, de totál be voltam állva a kodeintől, amit még előtte vettem Thaiföldön. Jake is ugyanazt a cuccot tolta, de ő kifeküdt a kocsiban maga alá kulázva haha. Az egészben az az érdekes, hogy épp meséltem Reynoldsnak, hogy mennyire nem hiszek a balszerencsében. Azon poénkodtunk, hogy fel kéne rúgnom egy fekete macskát vagy átbújni egy létra alatt trükk előtt. Fekete macska nem jött, de megőrültem, mikor megláttam, hogy egy létrát cipelnek felém. Ezért kiáltottam, hogy a 'létra alatt', ez Reynoldsnak szólt.
Rendszeresen iszol és drogozol vagy olykor felhagysz valamelyikkel?
Mostanság nem igazán drogozom, de elég nehéz úgy, hogy körülötted mindenki kínálja neked: 'itt egy feles, itt van ez, itt meg az'. Néha úgy vagyok vele, hogy 'inkább hívjanak meg egy narancslére vagy valami', az talán többet segítene. Habár manapság könnyebb nemet mondanom a dolgokra, illetve tömény alkoholt se sűrűn iszok már. Leginkább maradok
a sörnél és a bornál. Egy kicsit kókózni szoktam, mikor már túl sok volt a piálásból, de ennyi. Nem is igazán veszek magamnak drogokat... Amikor nyomtam, az egy elég zűrös időszaka volt az életemnek. Plusz most már bizonygatnom sem kell az embereknek, hogy mennyit partyzom.
Szerintem akik kínálgatnak, úgy vannak vele, hogy megjött a 'party arc' aki vevő rá... Biztos nehezen szabadulsz ettől a szereptől...
Na igen, de jól megvagyok vele. Sokszor van úgy, hogy egésznap piálok, tehát megszoktam.
Csak nem szabad túlzásokba esni…
Az piálást és a drogozást szinte dicsőítettétek a Piss Drunx korszakban. Nem bántad meg, hogy ezt a példát mutattátok a kölyköknek?
Leszarom, mert amúgy is azt tolnak, amit akarnak. Szerintem jobb is, ha inkább fiatalon feszegetik a határokat, mint később. Az amcsi piálási törvény basz el mindent. Ha az emberek későn kezdenek piálni meg drogokat próbálgatni és nincs tapasztalatuk fiatalabb korukból akkor jön a baj. Nem mondom, hogy ezért meghívnék felesezni gyerekeket vagy bárkinek is adnék drogot, de én így gondolkodom erről. Ha ezeket a szarokat korábban kezded, ami valahol része is a fiatalságnak, mert tiltják, akkor ha szétcseszed magad és másnap felkelsz arra gondolsz, hogy 'baszki de kivagyok'. Ha később kezded el, akkor könnyebb másnap is bemenni a bárba vagy még több kábszert venni, mert felnőtt ember vagy, azt teszel már, amit akarsz. Talán jobb is ezekre rácsúszni, mikor még fiatal vagy. Ez a fajta deszkázás persze rossz hatással lehet az emberekre, de van akinek ez az élete, ebbe menekül. Természetesen deszkázni jobb, mint inni meg cuccozni, de a két dolog hajlamos együtt járni egymással, mikor fiatalok vagyunk.
Régebben még láthattunk itt-ott nagyobb versenyeken is, de manapság kevésbé. Mit mondasz, talán azok is megváltoztak az elmúlt években?
Uh vágod régebben akkora partyk voltak a versenyek! Nem is nagyon ismerek már régi arcokat, akik még versenyekre járnak... A deszkás közösség kisebb volt anno, és ha rendezvény volt az már nagynak számított és mindenki elment rá. Most meg két havonta lemegy valami X-Games vagy Street League féle cucc. Az a vicces, hogy ezek már hivatalosan is csak a pénzről szólnak, tehát a legtöbb pro számára felejtős. Nem szeretném megszólni azokat, akik járnak ilyenekre, de érted mire gondolok. Régen azért mentünk versenyekre, hogy odavágjuk magunkat és találkozzunk mindenkivel, a pénz is sokkal kevesebb volt... Más ez mostanság. Ugyanez a helyzet az expokkal is. Régen olyanok voltak, hogy 'ez az nyomjuk a partyt a többi deszkással'. Manapság meg annyi ott az ember, hogy 'uhhh'. Nem is akarok ennyi deszkást látni egyszerre. Ezek a dolgok megváltoztak... és lám most mennyi pénz lett bennük.
Jobban szeretted azt, ahogy régen mentek a dolgok?
Nekem tök mindegy, számomra ugyanolyan, mert a mai napig nem foglalkozom a szarságokkal. Amíg beülhetek a kisbuszba és ihatok egyet a csapatársaimmal, addig én jól elvagyok. Mikor a Team Managerek elkezdik mondogatni, hogy ne igyak a kocsiban vagy az utcán, na akkor kattan el az agyam, hiszen erről szólna a deszkázás. Nem feltétlen a piálásról,
hanem arról, hogy az lehess, aki lenni akarsz.
Nem érzed úgy, hogy a gördeszkás piac egyre inkább a teljesítményre fokuszál ahelyett, hogy a személyiség lenne a mérvadó?
De teljesen. Már nem csak azért fizetnek, mert forma vagy, oda kell csapnod magad mindig.
Ez jó vagy rossz dolog?
Kit érdekel. Kicsit nehezebb magad egyedül eladnod, de ha csapatban vagy úgy már más. Úgy tűnik, hogy manapság több szól a csapatokról, például 'ez a csapat leszarja a versenyeket, ez egy teljesen állat banda'. Mikor a gördeszkázás elkezd szenvedni attól a ténytől, hogy nem vagy egy robot, akkor lesz igazán értékes, hogy egy csapat része vagy. David Gonzales az Év Gördeszkása lett... Őszintén mondom, hogy megérdemli, de nem lett volna jobb, ha inkább a csapatával közösen dobja ki azt a részt, mint mondjuk Figgy a Baker-el. Egyáltalán nem szeretem a sportokat! A gördeszkázás az, ami családias és nem is nagyon értem azokat, akik
mennek és csinálják a maguk dolgát ahelyett, hogy olyasmit tegyenek, ami a társaságnak is kedvez. A verseny győzelmek csak rólad szólnak. Kivéve az olyan faszaságokat, mint a King of the Road, de talán az az egyetlen. Amúgy elég idegesítő ezt elfogadni, túl keményen tolják ránk... nem vágom meddig lehet még elmenni ebben a hülye verseny kérdésben.
Mondanál pár szót az ausztrál disztribúcióról, amit vezetsz?
Áá haver egy csomó pénzt raktam a PD Disztribúcióba... De manapság már csak az érdekel, hogy olyan arcok, mint Tom Snape, Gabriel Summers és Jake Hayes - aki most a Deathwish-nél van - lapot kapjon, amikor szüksége van rá. Csak szeretném birtokolni az ottani eladási jogokat és meggyőződni arról, hogy nem dobják ki ezeket a srácokat. Mikor annak idején kinti disztribútortól kaptam a deszkákat volt, hogy a havi két lapomból is nyúltak le majd eladták másnak. Ezen kívül szívesen rakok össze olyan videókat, mint a
'5 Years At The Bottom' látva, hogy a csapatom Ausztráliában mennyire betegen tolja.
Te vágtad össze azt a vidit igaz?
Jaja! Láttad már?!
Természetesen, Tom Snape része lement párszor.
Ne is mond! Tom Snape a legnagyobb! Tudod mi a normál munkája? Felhőkarcolók ablakait mossa. Kicsit olyan a tag, mintha Gino-t és Keenan-t összegyúrnád egy deszkásba. Talán neki van a legjobb stílusa Ausztráliában, főleg, ha a 90-es évek deszkázását vesszük alapul. Ő egy kibaszott G. A hozzáállása is ezt mutatja, ő se akarja, hogy a deszkázás a mostaninál még több legyen. Emlékszem az első napra, mikor találkoztam Snape-el. Kaptam tőle egy 'Sponsor Me' felvételt és tudtam, hogy be fogom rakni őt a csapatba, de még egy kicsit próbára akartam tenni. Azt mondtam neki, hogy ha odamegy ahhoz a csajhoz a bárba és dumálgat vele, akkor bekerül. Simán odament, leszólította és azóta a csapatunk tagja. Bármennyire is hülyén hangzik, de egyáltalán nem mindegy, hogy valaki leszarja a csajokat és öntelten, flegmán nyomja vagy sármosan próbál közeledni és karizmatikus, mint Snape. Meggyőződésem, hogy meglátszik valaki deszkázásán az, hogy miként tud kapcsolatba kerülni a nőkkel. Ez a fajta ravaszság teljesen átjön Snape trükkjeiből.
Nem tudom, hogy a nőkkel való beszélgetés is, de az tény, hogy a gördeszkázása legtöbbször tükrözi egy ember személyiségét.
Persze, nézd csak meg Daan-t (Van Der Linden). Rohadtul nem érdekli semmi deszka közben és azon kívül sem. Bár ha vele vagy azt érzed, hogy utálja magát, utálja az életet és utál mindenkit maga körül, de ez megint csak egy másfajta gondolkodás... Ugyanígy éreztem, mikor fiatal voltam. A gördeszkázás arról szól, hogy érezzük jól magunkat és a dolgok leszarása is része ennek. Folyamatosan úton lenni nem könnyű dolog ezért is fontos, hogy egy olyan csapattal tegyük, akikkel jól érezzük magunkat. Mindig is az a tag leszek, aki megkérdi, hogy 'merre bulizunk este?' 18 éve utazgatok... Tudom milyen helyekre érdemes menni,
tudom hol szedhetsz fel csajokat... Az előző éjszaka történetei hozzák össze igazán a bandát egy turné buszban. Azt akarod hallani, hogy valaki azt mondja 'egész este keféltem, megyek és szétbaszom az utcákat is majd este berúgunk és kezdjük az egészet elölről!'
Mennyi dologra emlékszel az elmúlt 18 évből?
Fogalmam sincs, néha rémálmaim vannak az életemről. Annyi infó raktározódott el az agyamban, hogy mikor pislogok egy egész film lepereg. Rohadt jó dolgokat éltem meg. 17 évesen hagytam el Ausztráliát 200 dollárral a zsebemben és azóta úton vagyok.
Forrás: http://www.freeskatemag.com/?s=dollin
