- Hát igen, kb. 6 évig csak így nyomogattam otthon hébe-hóba, többször ki is hagytam kisebb-nagyobb időszakokat. Meg kb. az első pár év után kiesett az összes deszkás ott nálunk, volt pár év amikor konkrétan egyedül voltam. Utána elkezdtem Vácra járni suliba, az egy jóval nagyobb város sok középsulival, úgyhogy ott kurva jó társaság volt, és az volt a jó, hogy mindenki együtt nyomta: rolleres, bicós, deszkás, mindenki együtt gengelt. Én is nyomtam akkor mindent, így random elkértem valaki bicóját vagy rollerét aztán elszórakoztam velük, jó kis közeg volt.
D. - És az igaz, hogy bmx-szel tudtál hátraszaltót?
- Szivacsba nyomtam jah, de amúgy bakancslistás, hogy egyszer beadjam vagy egy rezin vagy dirtön, kurvára adnám. Na mondjuk abból lenne igazi pofáraesés. Haha.
D. - Elég régóta benne vagy a helyi szcénában. Sok szponzort és társaságot megjártál, túléltél. Tartod a kapcsolatot mindenkivel, vagy inkább csak az aktívabbakkal?
- Hát, a régiek közül már nem nagyon. Lemorzsolódott a társaság keményen. A vidékiek közül kb. mindenki, a pesti deszkás társaságból is azért elég sokan akikkel én kezdtem anno itt fent deszkázni még az Erzsin, meg mit tudom én. Onnan sincs már sok deszkás. Fofo, Zsolti még nyomják, nem is tudom így hirtelen. Nagy százaléka lemorzsolódott.
D. - Én mindig szomorú vagyok emiatt, sok kapcsolat elhervadt így az életemből.
- Én is nagyon sajnálom, de valamilyen szinten meg is tudom érteni, és meg is kell szerintem, mert nagyon nehéz fenntartani ezt a motivációt meg lángot, főleg, hogy az ember felnő, átveszik a szerepet a hétköznapi dolgok, meg ki is lehet égni egy idő után. Szomorú azért, jó kis társaság volt anno.
crooked grind
B. - Benned mi tartotta vagy tartja a tüzet? Mert lassan húsz éve azért végig fejlődsz, fejlődsz…
D. - Amikor megismerkedtünk emlékszem mesélted, hogy Rétságon valami elhagyatott katonai hangárban deszkáztatok télen-nyáron…
- Igen, az még az első pár évben volt. Hát nem is tudom. Lehet amúgy, hogy ott megszoktam, hogy voltunk ketten-hárman és így egyszerűen csak nyomtuk mert tényleg csak deszkázni akartunk. Semmi más nem volt a fejünkben csak a deszkázás, a trükkök, hogy építsünk magunknak ott egy ilyen kis pályát meg mindenféle elemet, amit csak tudunk, adjunk be rajtuk új trükköket… Meg közben nyilván érezzük jól magunkat. Ma valahogy ez már annyira más. Ha ma elkezd valaki deszkázni, annak ott az internet, mindent azonnal megtalál, minden szembejön, végtelen sok deszkás van, egy csomó infóhoz hozzájut egyből az ember. A mi időnkben ez teljesen más volt, 1-2 rommá nézett VHS-ünk volt meg pár magazin. Akkor még más volt a kihívás jellege, nehezebb volt feltérképezni ezt az egész deszkázás dolgot, nem azért kezdtünk el deszkázni mert mindenki nyomta és mert menő volt, hanem mert ritka és érdekes, és kíváncsiak voltunk. Szerintem ez a kihívás dolog azóta is bennem maradt. A mai világban úgy látom, hogy sokan csak deszkások akarnak lenni, nem pedig deszkázni akarnak.
D. - Ebben az információ áradatban mennyire követed a deszkázást?
- Követem. De most már egy kicsit sok. Most már tényleg annyira elterjedt ez az egész, hogy az ember képtelen lépést tartani és mindent megnézni. De igyekszem minél többet, tökre érdekel meg tökre szeretek képben lenni, megnézni bárkit és bármilyen videót, de tényleg akár instán vagy bárhol. Tökre kíváncsi vagyok az egész deszkázásra még mindig, hogy hogyan alakul itthon, vagy akár globálisan.
D. - Mostanában voltunk párszor kamerázni, fotózni együtt és eléggé megváltozott a hozzáállásod. Én azt vettem észre, hogy már rá se nézel olyan spotokra amik nem feszegetik a saját határaidat.
-Igen-igen. Ez valahogy most így… ide fejlődött bennem… Hát nem is tudom… Képes vagyok ráunni dolgokra egy idő után, aztán mindig kell valami új, valami kihívás vagy cél amit kitűzök magam elé. Nem tudom, kell egyfajta haladás, nem szeretek egy helyben toporogni. Volt, hogy konkrét új trükköket szemeltem ki, volt, hogy csak padkáztam 1 évig és akkor megtanultam mittudomén 10-15 kombót, meg a filmezés is így folyamatosan alakult, csiszolódott a fejemben. Úgy vagyok vele, hogy ha könnyen beadok egy trükköt kamerára, akkor az nem elég nehéz, abban nincs kihívás, az az igazi amivel megszenvedek, annak több az értéke. Most már inkább az ilyen nagyobb dolgok hívogatnak. Szerintem kicsit az is bennem van, hogy sokszor futottam bele deszkásoknál olyan kommentekbe, hogy áhh… az para… áhh azt nem… itt nem lehet… meg nincs lehetőség… És ez a hozzáállás elgondolkodtatott, hogy de miért… Nézegettem mindig a külföldi meg amcsi videókat, meg minden szart megnéztem, amit az égvilágon tudtam kb. és így egyszerűen zavart baszki, hogy miért ne lehetne itthon is, miért van egy ilyen bekorlátozottság, az emberek saját maguknak állítanak fel határokat és magukat korlátozzák le ezáltal… Természetesen tisztelet a kivételnek, mert az is volt és van is bőven! Szóval ilyen gondolatok voltak a fejemben, amikből tudtam motivációt meríteni szerintem. Így álltam neki streetelgetni, meg kamerázgatni magamnak, kitaláltam a trükköket meg spotokat, mindig kicsit nagyobbat, egy jobb trükköt, egy új trükköt, egy nagyobb lépcső, vagy olyan amit mondjuk még nem nyomott senki.
switch heel flip
D. - Amikor a Váci utcában pecóztunk, lett egy munkahelyed az egyik shopnál.
B. - Igen én is ott melóztam, akkor találkoztunk személyesen először, ha jól tudom azóta is ebben dolgozol nem?
- Jaja. Középsuli után feljöttem és jött ez a ZONE-os lehetőség. Akkor azt hiszem pár hónapig voltam náluk, aztán szó nélkül mondták, hogy hello. Igen, akkor ott laktam veletek, Dani az kurva jó volt, nagyon éltem! Utána nem volt meló és visszamentem vidékre. Jelentkeztem egyetemre 2-3 éven keresztül, aztán fel is vettek az Óbudai Egyetemre, könnyűipari mérnök szakra. Elkezdtem járni, közben pedig már Pesten laktam barátnőnél, és akkor keresett fel a Vans, hogy támogatnának. Később nyitottak üzletet és megkérdezték, hogy lenne-e kedvem dolgozni is náluk. Mondtam, hogy persze. Szóval suli mellett elkezdtem melózni, aztán az egyetemen később passzíváltattam. Már 8 éve vagyok a Vans-nél teljes munkaidőben, most már az irodában.
B. - És akkor a sulit be se fejezted ezek szerint?
- Neem… Jó volt amúgy, csak nem is tudom, sok volt. Meg túlságosan megnyomtam azt a négy évet, elég fasza ösztöndíjakat is kaptam. Tényleg kurvajó volt, csak így sok volt, úgyhogy besokalltam és passzíváltattam.
D. - Tudatos volt, hogy gördeszka-orientált munkát végezhess?
- Nem. Ez csak így jött. Egyáltalán nem gondolkodtam ilyen karrierben, csak volt ez a lehetőség és nyilván éltem vele, aztán a többit hozta az élet. Közben tudtam feljebb is lépkedni, ami tök fasza. Szerintem jobb helyen is vagyok, mintha befejeztem volna a sulit, de hát ki tudja…
B. - Eladóként kezdted?
- Igen, aztán első eladó, ez eggyel feljebb lévő poszt, aztán üzletvezető helyettes és onnan kerültem be az irodába. Most beszerzés, product management dolgok, adatelemzés, riportok. Elég komplex, sok mindent csinálok, de nagyjából ezek a fő feladatkörök.
D. - Az Attitude-be te időközben ugye beszálltál. Kijött a videó. Hova tovább?
- Egy kicsit most belassult a dolog, sok minden összejött. Tökre örültünk neki, hogy össze tudtuk hozni a videót. Nagyon jó volt filmezni és egész jó visszhangja is volt a dolognak szerintem. Utána jött a covid, mindenkinek közbejöttek magánéletbeli dolgok is, sérülések, stb. Az erőforrásokat totál lemínuszolta. De úgy érezzük, hogy még van a dologban, meg bennünk is persze. Igazából a célunkat már így is elértük, hogy legyen egy videó, és valami aktivitás a magyar deszkás közegben.
kick flip crooked grind
B. - Múltkor dumálgattunk arról, hogy próbálsz odafigyelni az egészségedre. Közte van az is, hogy vegetáriánus életmódot folytatsz. Miért tértél át? Hogy jött ez a motiváció?
- Talán leginkább onnan jött, hogy elég szar volt az emésztésem. Nyilván szarul kajáltam meg össze-vissza, nem tudtam még, hogy mi a jó, elhittem azt, amit hallottam vagy láttam. Úgyhogy elkezdtem jobban beleásni magam. Volt barátnőm nem evett húst, ő is nagy hatással volt rám, néztünk ezzel kapcsolatos dokukat. A Game Changers volt az, aminél tényleg eldöntöttem, hogy akkor megpróbálom.
Meg hát amúgy is sok jótékony hatása van, a szervezetet tekintve sokkal egészségesebb a növényi alapú étrend, az állatok részét nézve végképp jótékony, és a környezetszennyezést tekintve meg aztán abszolút. Szomorú, hogy a gazdasági érdekek ennyivel erősebbek ebben a világban… Előtte visszatartottak ilyen hiedelmek, hogy ááh de akkor hogyan viszel be fehérjét ha nem eszel húst? Meg ilyen olyan hiányod lesz stb… Nagyon kemény amúgy, hogy mennyi hülyeséggel vagyunk etetve…
B. - Úgy érzed, hogy a testedre és a deszkázásodra jobb hatással van?
- Szerintem mindenképp jobb. Mondjuk közben az ember nyilván öregszik és valamilyen szinten romlik, főleg ha össze-vissza töri magát, de nagyon sokat segít és meghálálja a szervezet, ha az ember nem is vesz észre megváltó különbségeket egyik napról a másikra. A melegítés és nyújtás is elég nagy szerepet játszik ebben, nekem ez az ami nagyon sokat dobott, hogy elkezdtem ezekre is jobban figyelni, hogy melegítsek előtte, és nyújtsak utána, időt szánva rá és alaposan. Konkrétan több éves hátfájást mulasztott el úgy, hogy közben azért deszkáztam elég intenzíven. Összességében sokkal fittebbnek, erősebbnek és terhelhetőbbnek érzem magam.
D. - Táplálkozáshoz való hozzáállásod beindított-e más témakörökben is szemléletváltozást benned?
- Fú, persze. Hát ahogy az ember elkezd jobban figyelni a környezetére és önmagára is, kifelé is és befelé is, kíváncsian, nyitottan, hogy mi miért és hogyan is működik, úgy egyre több mindenre tud ráeszmélni, és ez csak még kíváncsibbá tesz. Így beindul úgymond az igazság keresése. Érdekes dolgok derülnek ki, ha beleássuk magunkat a kutatásba, benézünk a dolgok mögé, utánajárunk, gondolkodunk, nyitottan, objektíven, nem csak elhiszünk mindent. Bár sok ember pont azt élvezi szerintem, hogy nem kell gondolkodniuk, csak szépen terelgetik őket kényelmesen. Egyszerűbb az biztos, de veszélyes szerintem.
D. - Deszkás “karrieredben” volt tudatosság, ambíciók?
- Soha nem voltak ilyen hatalmas és hosszú távú céljaim, általában kisebb mértékben tekintettem előre. Leginkább új trükkök, új helyek, új élmények mozgattak. Nem nagyon volt olyan célom, hogy fúú ebből akarok megélni… Nyilván átfutott többször az agyamon, hogy milyen fasza lenne, de nem ezen volt a fókusz soha. Max olyan, hogy milyen állat lenne egyszer bekerülni az egyik magazinba, Offline-ba vagy ilyesmi. Vagy, hogy hú majd ha azt az 5-ös lépcsőt le hardolom de jó lesz, vagy hogy majd ha az Erzsi kidobón kinyomom ezt meg azt de király lesz… ilyenek.
D. - Magadnak deszkáztál, deszkázol.
-Magamnak. Nyilván király volt bármilyen sikerélmény, versenyeredmények vagy bármi ilyen eredmény tök jó volt, de nem volt fő cél, idővel meg már annyira sem.
kick flip over the rail
Ezúton is köszönet, hogy veled lóghattunk és létrejött ez a beszélgetés. Örülünk, hogy jobban megismerhettünk!
Nézzétek Sziki instagram oldalát @balintszikora, ugyanis a holnapi napon érkezik tőle egy új part. Pár trükknél ott tudtunk lenni, ekkor készületek a képek!
Szöveg: Milány Dani és Kovács Bálint
Képek: Kovács Bálint
Sziki által ajánlott ingerek:
Nyolcrétű nemes ösvény:
https://www.youtube.com/watch?v=4gVEVkzIqDE&t=295s&ab_channel=buddhafmhu
Game Changers:
https://gamechangersmovie.com/
R. Santos - Az isteni formula:
https://bookline.hu/product/home.action?_v=Jose_Rodrigues_dos_Santos_Az_isteni_for&type=250&id=10293