fotó: ricky aponte
Ha megkérnél 100 profi deszkást hogy definiálják mit jelent pro-nak lenni, lefogadom hogy mindenkitől más választ kapnál. Néhányan lehet valami nagyon technikai definiciót használnának, ami videorészekkel és a nevükkel ellátott lapokkal kapcsolatos, míg mások lehet hogy személyes érzések alapján definiálnák a profi deszkázást mint egy érzelem.
Myles Willard gondolatai valószínűleg mások lennének, tekintve, hogy annak ellenére hogy van egy pro lapja a Toy Machine-nál, még továbbra is flow a másik pár szponzoránál. A legtöbb deszkásnak valószínüleg baja lenne ezzel, de Myles hidegfejűsége és szerény természete által tisztában van azzal, hogy ha csak simán továbbra is keményen dolgozik, akkor még több jó lehetősége lesz.
Nem régiben jött ki Myles legujabb "Myles and the Machine" című része, olvassátok el ezt az interjút, hogy egy kicsit jobban megismerjétek előtte.
Ha utalnék neked 10,000 dollárt most azonnal, mire költenéd?
Fúúh. El kell költenem? Valószínű hogy csak vennék valamit amivel közlekedhetek a városban, vágod? Vennék egy kis kocsit. A többit, nagyrészét talán lemezekre és egy csomó régi deszkás videora költeném. Lehet a maradék teljesen a The Secret Tape-hez menne.
Valami konkrét deszkás video amit megvennél?
Nincs meg a Photosynthesis, de király lenne ha meglenne az eredeti narancssárga kazetta. Imádnám ha hozzájutnék a Mosaic-hoz. Szeretnék egy teljes 411VM gyűjteményt. Egy baltimore-i tagnak akit vágok, van egy nagy sornyi 411-ja, és egymás mellett látni őket sorban annyira gyönyörű. Szeretem a régi 411-eket nézni és látni miképpen forognak össze a dolgok a videok során. Szeretem figyelni hogy változnak a trükkök, az öltözködés és a filmezés.
A 411VM még az én időm előtt pörgött, de megvolt pár, talán 2-3 kazi, és még a szomszédom adott párat. Megkapni postán havonta akkoriban, el sem tudom képzelni mennyire király lehetett.
Mennyi ideig kell Kaliforniában élni ahhoz hogy lusta és elkényesztetett legyél?
[Röhög] Bazzeg! Nem sokáig, hallod. Mindig süt a nap, és tudod hogy holnap is sütni fog, nem kell foglalkoznod az időjárás változásaival. Könnyű elengedni a napokat. Itt élek 4ésfél lassan 5 éve. De ettől még mindig a Maryland-i igazolványomat használom.
Hogyan definiálnád a melód mint profi gördeszkás?
Fúh haver, néha én se tudom. Vagy érted, ha a legalapabb szinten gondolom át; akkor egy cég használ téged, a nevedet és az imidzsedet mint egy marketing eszköz, és ezért fizetnek. Emellett pedig azt gondolom pro-nak érezni magad mindenkinek egy személyes dolog, tehát amit hozzákötnek fejben.
Te mit kötsz hozzá?
Úgy nőttem fel hogy imádtam a Toy Machine-t, aztán elkezdtem lapokat kapni, majd pro lettem a Toy-nál. Szerintem ez személyesebb azáltal hogy érvényesítettem magam és a fiatalabb énem. Meg, azt hiszem hogy olyan helyzetben állok így, hogy talán inspirálhatok más deszkásokat.
Pont azelőtt hogy pro lettem, kezdtem el valamennyire elveszteni a hitem ebben. Próbálok alacsony elvárásokkal állni mindenhez, tehát csap próbáltam nem is gondolni erre. Egy gyermeki álom volt, aztán realizáltam hogy "nemhiszem hogy a láthatáron lenne hogy pro-vá tesznek, nemhiszem hogy épp ezen meloznanak" és így valamennyire beletörődtem, hogy ez nem fog megtörténni. Aztán mégis megtörtént. Hatalmas meglepetés volt.
fotó: ben karpinski
Szerinted visszafelé fejlődik a deszkázás képességek szempontjából? Vannak akik szerint a 90-es évek profijai tudtak olyan dolgokat amiket a mostani pro-k nem tudnának beadni.
Azt hiszem értem mire gondolsz, de szerintem nem fejlődik visszafelé. Szerintem most mindenféle deszkázásnak megvan a tere, és az embereknek is akik ezt szeretnék nézni. Bővelkedünk a deszkás felvételekben, és válogathatsz hogy pontosan mit akarsz, ami szerintem király.
Mostanában amiket nézni szeretek azok kb a jókedvű kreativ videok. A csonttörő extrém dolgok nem igazán fogták meg a figyelmem. Megnézem , meg értékelem főleg ha a barátaim. Szeretem a poénos kreativ dolgokat - amit valaki csinál, hogy használnak egy szpotot, az ami igazán érdekel.
De ez nem zavar téged? Hogy vannak emberek akik nagy pénzeket leakasztanak vagy bekerülnek olyan cégek csapataiba ahol te csak flow vagy?
Nem érzem semmibenézve magam egyáltalán. Néha nem is az a lényeg hogy mit csinálsz, hanem hogy hogy csinálod. Nem érzem semmibenézve magam semmilyen formában.
Gondoltál már rá hogy lógj a Supreme-es gyerekekkel és posztolj erről hogy felkapottabb legyél instán?
[Röhög] Nem, ezért nem. Úgy tűnik jól elvannak és joarcoknak tűnnek. Lógnék velük szívesen, hogy velük legyek meg velük deszkázzak, de nem valami fura hasznot keresve ebben vagy bármi. Nem is tudom hogy így működik-e, de ez viccesen hangzik. Bármikor benne vagyok hogy különböző crew-kal lógjak vagy összebarátkozzak arcokkal ha adja ahogy deszkáznak. A hátsószándék-féle stílustól viszont kiégek.
Amikor először kijöttem Kaliforniába, akkor kaptam egy kis segítséget a Nike-tól, és Sinclair (Nike team manager - a szerk.) mondogatta hogy, "yo, meg kéne próbálnod vele lógni", meg, "találkozz vele, meg vele" , én meg, "hallod, nem is vágok semmit erről a tagról..." . Ez a fajta mentalitás nem igazán tűnt természetesnek nekem, és megpróbáltam távolmaradni tőle, ami valószínűleg nem vált a hasznomra, de egyszerűen csak tök nehéz abban a pillanatban. Nem ismerem ezt a tagot, azt se tudom hogy néz ki, csak azért találkozok vele mert mindketten benne vagyunk ebben a dologban, vágod? Szeretem azt gondolni hogy ha bármikor összefutunk akkor ez majd kialakul, az tökjó, de nem akarok semmi ilyen szart eröltetni.
Vannak olyan pro-k akiknek szívesen imitálnád a karrierjét?
Nem igazán szeretnék egyértelműen imitálni, vagy koppintani bárkit, de az arcok akikre felnézek az pl. Jake Johnson és az hogy ő nem tol semmilyen social media-t. Vagy például Heath Kirchart, hogy ő csak így magától fokozatosan kiszállt a deszkázásból. Mindketten kiadtak egy meghatározó munkásságot, úgymond, és a saját elveik alapján csinálják a dolgaikat. Csípem hogy nem sok mindent lehet tudni róluk. Csak a deszkázásukat ismered, és ahogy mindketten kezelték a karrierjüket az király.
Milyen a cipőszponzorok világa külsőszemmel?
Nem tudnám megmondani hogy mit csinálj meg mi a helyes. Vans cipőket hordok, és szeretem őket. Nem szponzorálnak teljesen vagy bármi, csak flow. Szerintem a legtöbb amit remélhetek ebből az az, hogy szeretnék velük trip-ekre menni, és közelebb kerülni az emberekkel a csapatban. Az egy áldás lenne, de nem fogom túl magasra rakni az elvárásaimat. Csak deszkázni akarok.
Van bármi rituális dolog amit a deszkáddal csinálsz, barmilyen alkatrész-hack?
Nincs, nem nagyon csinálok semmit, haver. Lehet beviaszozom a wheel-bite helyét ha sok wheel-biteot kapok. De alkatrészek szempontjából próbálom békénhagyni a deszkám.
Beszéltem pár barátommal és azt mondták hogy ők nem szedik le a figyelmeztető matricát a deszkáikról mielőtt feltennék a grip-et. Ezzel úgy voltam hogy "Fúh!" ez az egy olyan rituálé amivel úgy vagyok, hogy le kell szednem azt a kibaszott matricát. Ők meg, "Tesó, ez csak egy kibaszott matrica, tök mindegy, nem számít."
Csinálsz ilyen agyag-animációs dolgokat, ugye?
Ö, ja. Nem igazán foglalkoztam vele azóta, de akkor kezdtem el babrálni ezekkel amikor először eltörtem a bokám 2018-ban. Akkoriban a barátnőm és én szereztünk egy kis agyagot, és csak elkezdtünk babrálni vele.
A folyamat szempontjából, hallod, azt se tudom mit csinálok egyáltalán. Az egész csak próba-szerencse alapon ment hogy összeálljon valami. Abban az egy videoban is, lehet látni hogy a telefon-kamera szöge ezerszer változik, mert szerintem nem is volt állványom, és csak úgy állítottam be a képeket hogy, "ja , ez kb úgy néz ki mint az előző" [röhög].
Mindig próbálok matatni különböző dolgokkal amikor nem deszkázom. Nem mintha bármennyire is jó lennék bármelyikben, de poén olyan dolgokkal matatni mint az agyag, vagy megpróbálni rajzolni valamit, vagy akár csak végig pörgetni egy Nat-Geo magazint és megpróbálni összerakni valami kis kollázst. Csak próbálom járatni az agyam, elvárások nélkül, csak hogy csináljak valamit.
Azt hallottam hogy laktál egy kaotikus deszkás házban. Ez igaz?
Ja, egy két hálószobás lakás volt 8 emberrel. 2-3 ember volt a nappaliban, én megosztottam egy emberrel a szobám, és a szobatársam Julian [Heller] még behozott egy spant aki ott volt pár hónapig. Az nagyon kemény volt.
Ez így ment kb 3 évig, aztán végül két span visszaköltözött Marylandbe, egy másik span meg összeköltözött a barátnőjével, tehát hirtelen megszűnt ez az állapot. Most én vagyok és még rajtam kívül ketten. A leghangosabb lakás voltunk a házban, és most már mi vagyunk a leghalkabbak.
Mi volt a legundorítóbb dolog amit láttál ott?
A szemét és a mosatlan felhalmozódása időnként elkezdte vonzani a bogarakat, elég beteg volt. Egy ilyen mix volt hangyákból és szúnyogokból. Nem akarok túl undorító lenni, de biztosan voltak csótányok is ott. Ha éjszaka bementél a konyhába, és fellőtted a villanyt, láttad az összes bogarat, meg ilyenek. De ez már rég elmúlt.
Meg egyszer volt egy elég nagy gyík amit a lakásban találtunk, de az szerintem csak betévedt kintről. A lakótársaim mást mondanának, de szerintem volt vagy 30centis. Esküszöm egy baszott nagy gyík volt.
Volt hogy valamelyik lakótársad berontott a szobádba részegen az éjszaka közepén, vagy bármi ilyesmi?
Bazzeg, vicces hogy felhoztad ezt. Volt két lakótársam akik alvajártak, vagy azért mert túl részegek voltak, vagy csak mert szimplán alvajártak. Volt pár alkalom hogy arra ébredtem hogy valamelyikük bemászik az ágyamba. Egy másik lakótársam egyszer bemászott úgy hogy csak egy atléta volt rajta [röhög]. Én meg felkeltem és elkezdtem hogy "Hé! Ez nem a te helyed!". Rég jutott már ez eszembe.
Pont egy kocsma mellett laktunk, szóval volt olyan, hogy a lakótársaim fent tolták az afterezést a pecónkban. Volt egy időszak, amikor csak egy csomó füvet szívtam és nem akartam kimenni bárhova. Kb csak begubóztam a szobámban. Most, hogy már nem szívtam az elmúlt 3 hónapban, igazából tök lelkes lettem hogy kimenjek és lógjak haverokkal, megigyunk valamit vagy ilyesmi.
Észrevettél valami változást a deszkázásodban mióta nem szívsz?
Azt hiszem hogy ezáltal csak többet deszkázok. Képesség/ügyesség szempontjából, nem tudom. Csak annyi hogy nem gondolkodom a legrosszabb eshetőségen annyira gyakran. Szerintem azt egy csomószor csinálom hogyha szívok. Könnyű olyankor abba lenni hogy "áh, túl merev vagyok, mivan ha beakad a lábam aztán pofára esek."
Hidegfejűbbnek meg tisztább elméjűnek érzem magam. Régebben ha beadtam valami trükköt, vagy beletettem pár órát mialatt próbálkoztam, akkor könnyű volt azzal szentesíteni hogy "najó, ma deszkáztam, mostmár beszívok" , és belassultam a nap további részére. Az elmúlt 3 hónapban, csak deszkáztam minden nap egész nap, nem hagytam abba míg haza nem értem, ami jó volt. De mostmár másnapra fáj.
Hirtelen álltál le a szívással?
Igen. Volt egy estém amikor abba voltam hogy, bazzeg, több rosszat éreztem mint jót mostanában már több hete. Azután, csak nem szívtam többet.
Ha visszamehetnél az időben, és megakadályozhatnád hogy elkezdj füvezni, megtennéd?
Igen is meg nem is. Akkor is jól éreztem magam amikor szívtam és szerintem bizonyos pillanatokban segített is. De egyértelműen voltak olyan időszakok és érzések , amiket bárcsak felismertem volna, amikben nem segített, de támaszkodtam rá. De mindenki ahogy érzi, ez más gondolom mindenkinél?
Tudom hogy van egy csomó bakelited, mit mondasz, melyik a legtöbbet lejátszott lemezed?
Azt hiszem a Bug album a Dinosaur Jr-tól, azt elég sokat pörgetem. Az On the Beach album is megvan Neil Young-tól. Oh, várj, megvan a The Unseen album Quasimoto-tól azt is nagyon sokat hallgatom. Az 2 lemez ami kinézetre és hangzásra is király.
Te is ilyen "a zene jobban hangzik bakelitről" arc vagy?
Nem, a hangszóróim elég szarok [röhög]. Csak szeretem hogy egy nagy fizikailag megfogható dolog. Szeretem, hogy fel kell kelnem, hogy megfordítsam a másik oldalára. Meg tudom fogni a kezemben, és végig tudom lapozni a füzetet róla vagy megnézni a borítót. Tele van a szobám ilyen kis dolgokkal. Vannak deszkás videók, lemezek, meg egy csomo ilyen szir-szar. Csak egy csomó ilyen dolog.
Kicsit sem vagyok minimalista. Nagyon materialista vagyok [röhög]
Halmozó vagy vagy gyűjtő?
Áh, azért annyira nincs sok cuccom. Általában, elég időt eltöltök velük aztán elajándékozom vagy megszabadulok ezektől a cuccoktól.
Nem mondanám hogy gyűjtő vagyok, mert nincs egy konkrét dolog amit gyűjtök, csak vadászok dolgokra. Ha találok valamit a turkálóban és olcsó, akkor megveszem. Amikor valaki átjön és eltölt egy kis időt hogy szétnézzen a falakon, az jól esik. Olyan mintha a saját múzeumomban élnék.
photo: ricky aponte
OK, fejezzük be valami viccessel. Megbaszod, elveszed, megölöd: Daniel Lutheran, Mike Sinclair és Ed Templeton.
[röhög] Yo! Megbasznám Dan Lu-t, elvenném Mike-ot , megölném Ed-et.
Milyen Ed Templeton mint főnök?
Hallod, tök király arc. Nem lógtam vele annyit amennyit szeretnék. De ha igen, akkor is csak ránézek és "Úristen, ez Ed Templeton.". De egy tök nyugis, nem nagyképű forma. Elmehettem egy Toy tripre Németországba és elmentem vele és Deanna [Templeton]-al egy túrista sétára. Ed csak így vágott egy csomó infót és olyan volt mintha a túravezetőnk lenne. Megtartottam arról az útról a vonatjegyem és most fel van nálam ragasztva a falra.
Toy grafikákkal és ötletekkel kapcsolatban nagyon nyitott. Abba van hogy "küldjetek nekem bármit, csak olyan dolgokat akarunk csinálni amiket ti akartok." Ez eléggé fellelkesít. Próbálok összegyűjteni egy kis albumot ötletekből a telómon amit majd elküldhetek neki.
Nem fura neked hogy vannak pucér képek a főnöködről a neten?
[röhög] Nem, szerintem ez nem fura. Bazzeg, egy csomó ember pucér a neten. Nem hiszem hogy aktívan keresném ezeket a fotókat róla, de ha valami felugrik akkor úgy vagyok hogy "wow, uristen. Ez Ed, mi a fasz?" [röhög]
Interjú: Larry Lanza
Fotók: Ben Karpinski és Ricky Aponte
Forrás: www.jenkemmag.com